Egyeseknél, ugyebár, ez az átmeneti elmebaj huzamosabb ideig jelen van. Én, sohasem éreztem magamban a késztetést, hogy tagja legyek ennek a bűvös szektának, sőt, egyenesen hangosan felröhögtem, amint megláttam Kincsemet és kedves barátját nyargalni a naplementében, akármilyen képernyőkímélőn/háttérképen.
Egészen idáig.
Ma megnéztem a Szilaj, a vad völgy paripáját és esküszöm legördült egy könycsepp az orcámon. Szniff.
