Most jut eszembe, hogy annak, akit nem nevezünk nevén (és nem Voldemort), annak a feltehetően nagy örömére (muhaha) egy kis tinicsajos életet is csavarintunk ide. Ami ugyebár oolyan izgi, hogy muszáj megosztanom mindenkivel...köszcsi puszcsi és talcsi majd a Balcsin de előtte még dumcsi a telcsin mert te vagy a legjobb barcsim.
Mi is történt ezekben a rózsaszín ködös, sziporkázó napokban? Jah, csak, hogy mindenki röhöghessen egy jó nagyot (höh), az angol tanárnak ma mondták először, hogy face tu face (kizárólag magyarosan ejtendő) és ezen aanyira jót derült, hogy ihaj. Mi is. Vagy nem. Aztán, volt egy remekbeszabott fizika óra, amikoris B. tanár úr éppen magyaráz vmit a mágnesekről, majd suddenly egy kétségbeesett sikoly hasít a levegőbe. Rögtön elszorult a szívünk, hiszen mi már tudtuk, az igazságot, mit senki se sejt rajtunk kívül, hogy egy gyanútlan diák (aki fizika órán rendszeresen édes álomra hajtotta a fejét) segélykiáltása ez felénk. Egyenesen ama very huge sörhas mélyéről. Így összeáll a kép. Tanár úr hirtelen megereszkedése ill. kidomborodása arról a tájékról...valójában egy szomorú, mégis félelmetes történet végkifejlete. Evakuáljuk a Föld lakosságát! Ne...már késő...itt van..segí
