Most , hogy igyekszem újrahallgatni az amúgy is agyonhallgatott itthoni lemezeket (nehogy elhanyagoltnak érezzék már magukat ) kedvet kaptam egy íráshoz is. Igazából csak azért nem szeretek ebben a témában ide írni, mert tudom hogy alig van aki az elolvasás után tényleg végighallgatja, már csak saját magamat is ismerve, pedig én igazán igyekszem. :)

Miközben hallgatom a BËLGA Zigilemez-ét eszembe jut, hogy szinte senkit sem ismerek aki TÉNYLEG szereti és máltányolja amit ők csinálnak. Azt mondják, hogy mekkora egy vicc,  csak kabaré az egész. Mégis mikor SZIN-en 10 perc késéssel érkeztünk, hogy végre mi is láthassuk őket élőbe, egyszerűen a sátor bejáratánál letaposott minket a tomboló marhacsorda. Mind azt mondja "ja igen, a Belga nagyon poén, gagyi, de a koncertjeiken haláli jókat lehet röhögni". Hát igen, biztos vagyok benne, hogy a BKV meg az Ovi-rap első meghallgatása jópár embernek okozott felhőtlen jókedvet.

Csak, hogy idézzek van egy dolog, amit a Belga tud a többi (csodás) magyar együttessel szemben, mégpedig, hogy "bármiféle komoly hozzáállás csak siralmas erőlködéshez vezethet." Akármekkora globális hülyeségeket "prédikálnak", még sose sikerült nekik hülyét csinálni magukból. És ott a pont.

A quart szerint (ahol sokat fanyalognak, tudjuk) "a Bëlga - ahogyan az új album igazolja - egy posztglobális, internet-kori Hofi Géza, a kabaré-bohócságnak azon a szintjén, ahol a kabaré társadalomkritikává, a bohóckodás költészetté szilárdul."

Nyilván én is csak itt pötyögök, vannak nálam sokkal hozzáértőbb emberek, és akit TÉNYLEG érdekel, az talán olvassa el ezt is.