Most, hogy közkívánatra megkaptam az igényt, hogy vakarjak már valami zenés posztot is, muszáj lesz kicsit tényleg megerőltetni magam. :)

Amúgy egy csöppet sem érdekelne, hogy szegény, ártatlan tizenéves gyermekek megvesznek az mr2/MTV által promotált indie/britpop lerágott csontokért. Mert az ugye alter, bocsánat ándörgráund.

Sőt, félre ne értessék, a műfajjal abszolút semmi bajom, meg még annak is örülök, hogy abbahagytuk a Danubius és társai szintű igénytelenségeket. Azokhoz képest a Petőfi tényleg csak pozitív meglepetéssel szolgált, de azt azért túlzásnak érzem, hogy mi itten hűdekibeb*szott kulturáltak leszünk az éppen menő angol kislemezlista nyúlásával.

A másik kedvencem meg az itthonról özönlő sznobzene, ami háh nahgyohn ighényesh háh.

Csak mert nem érted a szöveget, még nem feltétlenül mély a tartalom, fiam. De mondogasd csak, sőt írd ki myvipre (tudod, ahhoz a képedhez, amin egyik kezedbe sör van a másikba meg cigi), akkor más is látja, milyen intelligens a mi kis nyú dzsenörésönünk. Aminek persze én is jeles példánya vagyok, köszi srácok. ;)

 Update: ez itten most eléggé jóféle hangulatomban íródott úgy látom, senki meg ne merjen sértődni, gyermekeim. :)