"Ez csodálatos. De őszintén megvallva, Hermodorosz, nem látok különbséget a minden és a semmi között. Még a szavak is hiányoznak, úgy látszik, ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni. A végtelen teljesen olyan, mint a semmi: mindegyikük felfoghatatlan. Nézetem szerint a tökéletesség nagyon sokba kerül: az ember egész lényével fizet érte, és hogy elérjük, meg kell szűnnünk létezni. Ez alól a balszerencse alól még Isten sem mentes, amióta a filozófusok fejükbe vették, hogy tökéletesítik Őt. Ezek után, ha nem tudjuk, mit tesz az: nem lenni, akkor azt sem tudhatjuk tulajdonképpen, mit tesz az: lenni. Nem tudunk semmit. Azt mondják, lehetetlenség, hogy az emberek egyetértsenek. Én inkább azt mondom, éppen ellenkezőleg, vitánk minden zaja ellenére, az lehetetlenség, hogy végül is ne értsenek egyet, amikor egymás mellett fekszenek, eltemetve ellentmondásaik súlya alatt, amelyeket egymásra dobáltak, mint az óriások Osszára Pékunt."